Szülinapi zsúron

Annak ellenére, hogy lábtörésem miatt 3 hetet hiányoztam az iskolából, már a második szülinapi buliba hívtak meg az új osztálytársaim. Igaz még tanulgatok újra rendesen ráterhelni a bal lábamra, de ezek a lányos bulik már nem olyanok mint ovodás koromban, hogy mindenki futott csak ameddig látott, vagy ugrált az ugrálóban. Ezen a zsúron például csak lányok voltak és egy kézműves közös 2 órás programon vettünk részt egy művész műhelyben.

 

Gipszben hat hétig

Igaz, hogy hat hétig a lábamon volt a gipsz, mivel a sípcsontom hosszában eltört, de ze nem azt jelenti, hogy kimaradtam volna valamiből is....két hét fekvőgipsz után minden nap beugráltam egy lábon az iskolába, hiszen nem lehetett erre a gipszre sem ráterhelni egyáltalán, ebéd előtt jött értem a Mami és hazavitt. Volt amikor az Isti papa jött, volt amikor a Kati mama és volt olyan is amikor Andris. A gyerekek és tanitónénik segítettek mindenben, mikor jó idő volt akik az udvarra is ki tudtam velük menni egy kicsit. Mikor először bementem a suliba gipsszel és hallottták a portásbácsitól a gyerkekek, hogy újra tudok bejönni mind kirohantak hozzám a lépcsőhöz. Nagyon jól esett, mondam is a Maminak, hogy "engem ennyien szeretnek?"

                                          a suliban mindig közére ülhettem a kanapén

 a kis unokatesóimnak a mankóim tetszettek nagyon . A mankóimat elneveztem virslinek és kolbásznak.....hogy miért így ? Ez jutott először eszembe:)))))))

 annyira belejöttem a gipszes mankójárásba, hogy már mindkét lábamat felemelve egyensúlygyakorlatoka is tudtam végezni. Sőt fociztam is a kertben:)

 Dédi az utolsó fonalából kötött nekem egy kis fekete babát aminek hosszú lett a haja, hogy jó könyvjelző legyen az iskolában:) A szülinpjára irtam is és rajzoltunk is neki a Terkával:)

 Ő vackor macko, akire már nagyon vágytam! minden nap a legjobb gyerek az iskolában hazaviheti és másnap el kell mondani mi történt vele a családnál. Kértem a Mamát, hogy mindig úgy jöjjön értem hogy még a Vackor osztáson ott lehessek, hátha én hozhatom haza. Volt olyan nap, egy kivétellel, mikor kisúgtam a várakozó Maminak a terem ajtaján, hogy "ma biztos nem én kapom, mert bezsélgettem elég sokat":)))) Na de egyszer, nem hiába várakoztunk, én voltam aznap a legjobb gyerek!:)))))
Kispusi megfoghatta addig amig elmentem a mosdóba.

 Nagyon szép idő volt, ezért a a suli után az egyik délutánt a lovardában töltöttük, aminek nagyon örültem. Minden lovat akiket ismertem megsimogattunk, Pumuklit még ki is hozták nekem a karánból:)

 suliban..

 lovardában, az állatok között:))))

A legjobb az volt, hogy Marcika és én sok szép dolgot rajzoltunk a gipszemre és szépen sorban az iskolatársaim is, a barátaim és a Papi és Mami is!:)

102 éves lett a DÉDI! Isten éltesse sokáig!

Már Moszkvából érkeztek hozzánk az IKREK:))))))

 

Az idei szüret szomorúan végződött számomra:(

                         Marcika idén már nagy segítség volt, nagyon élvezte a présgépet:)

                                                        egy savanykás szemet kaptam be....

                                                  mosogatni segítettem Kati Mamának

                                                                 egészségére Isti Papa!

                  Marcika elkapta a méhecskéket és poharakba gyűjtötte...szerencsére egy sem csípte meg:)

                                           aztán Marcika a sok-sok mustnak köszönhetően ......

                                                      és itt kezdődött ......

                                                           fent vagyunk a diófán.....

 aztán sajnos megcsúszott a cipőm és leestem a fáról úgy, hogy egy dión landoltam. El is törött a sípcsontom:(
Ordítottam a Maminak, hogy eltörött a lábam,rohant,  felemelt és lefektetett a kertben a nyugágyon. Azt mondogattam sírva hogy " ez életem legrosszabb napja".......aztán a sokktól és a fájdalomtól álomba sírtam magam 20 perce, de fel-fel sírtam a fájdalomtól többször. Aztán Mami is látta, hogy nem csak ficam lehet, bár nem dagadt be sehol a lábam, mozdítani nem tudtam, de még mindig sírdogáltam úgy fájt. Bementünk a veszprémi korházba, ahol először nagyon féltem a röntgentől, de aztán az aranyos doktornéni azt mondta, hogy ez csak egy fényképezőgép és nem is ér hozzá a lábamhoz. Igy is lett...a lelet után mentünk a gipszelőbe egy másfél hetes fekvőgipszért. Aztán hazaindultunk Pestre. Már nem fájt a lábam szerencsére. Itthon kibéreltem a Mami kanapéját ahonnét szemből látom a TV-t, magam mellé tettem a kis pirost asztalt ceruzákkal papírokkal. Sok mesefilmet nézek DVD-én. A leckét minden nap a tanitónénik bediktálják és itthon igyekszem a tempót tartani az osztállyal. Valószínűleg október 7-én már mankós gipszel Mami segítségével be tudok majd járni újra a suliba....5 hétig még rendes gipsz rajtam lesz valószínűleg.......

 Dóri kicsinosította a körmöcskéimet.....olyan jó hogy most egy hétig nálunk lakik:)))