Ordítottam a Maminak, hogy eltörött a lábam,rohant, felemelt és lefektetett a kertben a nyugágyon. Azt mondogattam sírva hogy " ez életem legrosszabb napja".......aztán a sokktól és a fájdalomtól álomba sírtam magam 20 perce, de fel-fel sírtam a fájdalomtól többször. Aztán Mami is látta, hogy nem csak ficam lehet, bár nem dagadt be sehol a lábam, mozdítani nem tudtam, de még mindig sírdogáltam úgy fájt. Bementünk a veszprémi korházba, ahol először nagyon féltem a röntgentől, de aztán az aranyos doktornéni azt mondta, hogy ez csak egy fényképezőgép és nem is ér hozzá a lábamhoz. Igy is lett...a lelet után mentünk a gipszelőbe egy másfél hetes fekvőgipszért. Aztán hazaindultunk Pestre. Már nem fájt a lábam szerencsére. Itthon kibéreltem a Mami kanapéját ahonnét szemből látom a TV-t, magam mellé tettem a kis pirost asztalt ceruzákkal papírokkal. Sok mesefilmet nézek DVD-én. A leckét minden nap a tanitónénik bediktálják és itthon igyekszem a tempót tartani az osztállyal. Valószínűleg október 7-én már mankós gipszel Mami segítségével be tudok majd járni újra a suliba....5 hétig még rendes gipsz rajtam lesz valószínűleg.......
